Hogyan hozd ki a legtöbbet a keltetődből?
Hiába működik a keltetőd, ha mégsem kel ki elég csibe
A sikeres keltetés nem a keltetőgép bekapcsolásával kezdődik, hanem jóval korábban. Sokan ott hibáznak, hogy kizárólag a beállításokra koncentrálnak, miközben az alapok már nem megfelelőek. Ha viszont az egész folyamatot átlátod, és minden lépésre odafigyelsz, a keltetőd valóban ki fogja hozni magából a maximumot.
Az egyik legfontosabb kiindulópont az állomány minősége. A jó kelési arány alapja az egészséges, megfelelően tartott baromfi. Ideális esetben körülbelül tíz tyúkra jut egy kakas, az állatok megfelelő vitaminellátásban részesülnek, és nincsenek stressznek kitéve. Fontos az is, hogy ne tojótáppal legyenek túletetve, mert az ronthatja a tojások beltartalmi értékeit. A jobb vitalitású állomány érdekében érdemes külön figyelmet fordítani a tartási körülményekre és a takarmányozásra.
Nézd meg a tyúk szépségverseny részleteit
Biztosíts számukra változatos, tápanyagban gazdag takarmányt, kiegészítve vitaminokkal és ásványi anyagokkal. A friss ivóvíz folyamatos elérhetősége alapfeltétel, ahogy a megfelelő mozgástér és a tiszta, száraz környezet is, mert a zsúfoltság és a rossz higiénia könnyen legyengíti az állományt. A tenyésztésnél érdemes kerülni a rokontenyésztést, mert az hosszú távon rontja a vitalitást és a kelési arányt. Csak egészséges, jó kondícióban lévő állatok tojásait használd keltetésre, mert a gyenge beltartalmú tojásból nem lesz erős csibe – ezt később már semmilyen keltető nem tudja helyrehozni. A jó keltetés valójában az udvaron kezdődik, nem a keltetőben.
A tojások kezelése már a gyűjtésnél elkezdődik. A kelési arányt jelentősen befolyásolja a tojások kora és tárolási módja. A legjobb eredmény általában az 1–14 napos tojásokkal érhető el. Fontos, hogy ne érje őket fagyás, és ne hűljenek ki túl gyorsan, ezért különösen télen érdemes gyakrabban gyűjteni őket. A tárolás során kerüld a nyirkos, párás környezetet, mert ez rontja a tojások minőségét. Minél frissebb a tojás, annál nagyobb az esély a sikeres kelésre.
A keltetésre szánt tojásokat gondosan válogasd meg. Csak közepes méretű, normál alakú, sima héjú és tiszta tojásokat érdemes betenni a keltetőbe, mert a deformált, túl kicsi vagy túl nagy tojások gyakran nem fejlődnek megfelelően. A tojásokat célszerű megjelölni – például ceruzával –, így könnyen nyomon követhető a forgatás. Kézi forgatás esetén naponta legalább kétszer kell megforgatni őket, félautomata rendszernél ennél gyakrabban is lehet, míg automata keltetőknél a rendszer folyamatosan elvégzi ezt a feladatot. A forgatás célja, hogy az embrió ne tapadjon le a héjhoz, mert ez komoly fejlődési problémákat okozhat.
A keltetés egyik legkritikusabb része a megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosítása. Tyúktojás esetén az ideális hőmérséklet 37,5–37,8°C, a páratartalom pedig 55–60%. Kiemelten fontos, hogy a hőmérsékletet a tojások felett mérd, és lehetőség szerint egy másik, megbízható hőmérővel is ellenőrizd. A stabilitás kulcsfontosságú: a ventilátor folyamatos légkeringést biztosít, a hőmérsékletnek pedig állandónak kell maradnia. Ha a csibék túl korán kelnek, az általában túl magas hőmérsékletre utal, ha pedig késnek, akkor valószínűleg alacsonyabb volt az optimálisnál.
Az utolsó három nap különösen érzékeny időszak. Ilyenkor le kell állítani a tojások forgatását, és azokat fekve kell elhelyezni a keltetőben, miközben a páratartalmat 70–80%-ra emeljük. Ebben az időszakban kifejezetten fontos, hogy a keltetőt ne nyitogassuk feleslegesen, mert a csibék ilyenkor veszik fel a kelési pozíciót, és minden zavarás kockázatot jelenthet a sikeres kibújás szempontjából.
Amikor megindul a kelés, érdemes türelmesnek maradni. A keltetőben ilyenkor magas a páratartalom, ami szükséges a csibék kibújásához, viszont nem ideális a száradásukhoz. Éppen ezért célszerű megvárni, amíg több csibe is kikel, és csak utána kinyitni a gépet, hogy ne essen vissza hirtelen a páratartalom. A már kikelt csibéket érdemes kivenni, és meleg, száraz környezetbe – például lámpa alá – helyezni, ahol biztonságosan meg tudnak száradni. Ezt követően biztosítani kell számukra a megfelelő hőmérsékletet, a folyamatos friss vizet és az indító tápot. A viselkedésük sokat elárul: ha összebújnak, fáznak, ha szétszélednek, akkor melegük van.
A legtöbb sikertelen keltetés néhány tipikus hibára vezethető vissza. Ilyen a nem megfelelő hőmérséklet, ami túl korai vagy késői kelést eredményezhet, illetve a hibás páratartalom, ami miatt a csibék nem tudnak kibújni a tojásból. Gyakori probléma a nem megfelelő tojás kiválasztása, a hiányos vagy rossz forgatás, valamint a túl gyakori keltetőnyitogatás is, ami különösen veszélyes, mert a hirtelen páracsökkenés a bent lévő, még ki nem kelt csibék rovására mehet. Emellett a nem megfelelő szellőztetés is gondot okozhat, hiszen a fejlődő embrióknak folyamatos oxigénellátásra van szükségük.
A keltetés tehát nem szerencse kérdése, hanem odafigyelésé és következetességé. Ha az alapokat rendben tartod, és elkerülöd a leggyakoribb hibákat, a keltetőd meg fogja hálálni – és látványosan javulni fog a kelési arányod.
Ha tőlünk vásároltál keltetőt, azzal megtiszteltél bennünket. Mi ezt azzal viszonozzuk, hogy nem hagyunk magadra: ha a keltetés során kérdésed adódik vagy elakadnál, keress bátran – segítünk megoldani.